Megvártam még nyolc óra lesz, ehhez két órán keresztül lestem egy filmet a laptopomon.
Gondolkoztam mit kéne mondanom JinYioungnak, de semmire sem jutottam.
Fél kilenc, ideje kimennem. Összeszedtem minden erőm és a konyhába indultam.
JinYoung már lent volt az asztalnál ült.
-Jó reggelt.-mondtam kómásan.
-Neked is.-mosolygott kivételesen.
-Mit együnk?-ültem le vele szembe.-Többiek alszanak még?-néztem rá kérdőn.-Mit szólsz a pirítóshoz?
-Az jó lesz.-mosolygott ismét.
-Rendben akkor csinálom.-viszonoztam mosolyát.
Hát most miért is ne?Ha ő kedves...kivételesen akkor én mért nem lehetnék az?
Miközben csináltam a pirítóst,valaki hátulról megölelt.
-Felkeltél szépségem?-Sandeul hangja volt.
Hirtelen megfordultam,és igen vele találtam szembe magamat.
-Öhm.. Sandeul jól vagy?-fogtam meg homlokát.
-Igen jól.-ölelt meg.
Ránéztem JinYoungra aki csak lesett nagy szemekkel.És az arcáról azt tudtam leolvasni,hogy ,,most mi a franc van?,,
Viszonoztam Sandeul ölelését aztán eltávolodtam tőle.
-Kérsz pirítóst?-mosolyogtam.
-Természetesen.-és leült JinYoung mellé.
Miközben én csináltam a reggelit hallotam,hogy valamit beszélnek.De nem értettem,csak annyit,hogy JinYoung azt mondja ,,felőlem,, és feleállt majd elment.
Éreztem Sandeul nézését a hátamon.
-Ne nézz.-fordultam meg.
-Mért ne?-nevetett.
-Mert idegesít!
-Akkor habba hagyom ha kapok egy puszit.-mutatott arcára.
-Rendben.-és nyomtam arcára egy puszit.
-Ohh,köszönöm.-nevetett.-Ma eljössz velem a városba?
-Miért?-húztam fel szemöldököm.
-Csak úgy.-mosolygott.
-Hát jó,szívesen megyek.-majd elé raktam az ennivalót.-Jó étvágyat.
-Köszönöm.Te nem eszel?
-De csak szólok még a többieknek.-és elindultam felfelé a lépcsőn.
Először CNU szobája felé vettem az irányt.Bekopogtam és mikor halottam a ,,gyere,, szót bementem.
Meglepetésemre Baro és az öcsém is ott volt.
-Kész a kaja.-mondtam.
-Megyünk is!-ugrott fel Baro.
Kimentek CNU-val.Gongi odajött hozzám és megölelt.Ma mindenkinek ölelgetős napja van vagy mi?
-Most mért ölelsz meg?-kérdeztem.
-Köszönöm!-ez volt a válasza.
-Mit?-értetlenkedtem.De tényleg nem tudtam mit köszön.
-Hát,hogy vagy nekem és vigyázol rám.-vágta rá egyből.
-Most nem értelek.Természetes...hát az öcsém vagy és nagyon szeretlek.-nyomtam egy puszit arcára.
-Én is.-ölelt meg szorosabban.
Majd lementünk a konyhába és mielőtt leültem volna az asztalhoz eszembe jutott JinYoung.
-Srácok én még szólok JinYoungnak is,mingyárt jövök.Egyetek nyugottan.- és felszaladtam szólni neki.
Bekopogtam az ő szobájába is,és mikor hallottam tőle ,,gyere,, bementem.
-Szia,kész a reggeli.-mosolyogtam.
-Jó.-mondta bunkón.
-Most mi bajod?-húztam fel szemöldököm.
-Semmi,akarsz még valamit?Mert ha nem akkor mehetsz is.
-Nem eszel?-próbáltam kedves lenni vele.
-A te mérgedet mért enném meg?-vágta oda nekem egyszerűen.
-Most mi bajod?Őszintén kérlek!Egyszer normális vagy aztán meg bunkó!Elegem van már a hangulat ingadozásaidból!-kiabáltam vele.És éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon.
-Akkor menjél Sandeulhoz!Úgy is mondani akar neked valamit!Ja igen,aztán a galambokat is hagyjátok turbékolni!-kiabált vissza.
-Te meg miről beszélsz?Nem járunk Sandeulal!
-Még....Na mehetsz is nincsen kedvem hallgatni a nyávogásod.
-Akkor puszpá.-és becsaptam az ajtót.
Mikor leértem mindenki engem nézett.
-Hát neked meg mi bajod?-kérdezi Baro.
-Áhh semmi,csak már megint az a fasz JinYoung felhúzott.Elegem van már belőle.
-Ohh értem,akkor együnk,éhes vagyok.-nevetett.
-Rendben.-megettem mindent ami a tányéromon volt.
Az öcsémet megkértem,hogy mosogasson el.Én addig felmentem és készülődtem. Mert Sandeul már is indulni akart.Mikor készen voltam már is lementem a földszintre.Sandeul már tűkön ült.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen.-mosolyogtam.
Elindultunk a a vidámpark felé.Megvette a jegyemet majd a sajátját.És meglepetésemre nem egy játékra ültünk fel először hanem elmentünk enni.
-Öm.....Sandeul nem volt jó reggeli?
-De!Természetesen jó volt csak kevés.
-Ohh akkor máskor többet csinálok.-nevettem.
-Nem!Máskor külön nekem főzzél!
-Öm...okés.-mosolyogtam.
Mikor megette felálltunk és elmentünk ilyen lövöldözős játékkal játszani.Nyert nekem egy macit.És lila volt.A kedvenc színem.
Nagyon megköszöntem és elmentünk a hullámvasúthoz. Kivártuk a sort és felültünk rá.
Nagyon ijesztő volt.Végig Sandeulhoz bújtam,akinek szerintem nagyon tetszett mert elvörösödött.
-Most akkor hova?-kérdezte mikor leszálltunk.
-Nem tudom,szerinted?-néztem rá.
-Oda!-mutatott a szerelem hullámvasút felé.
-Biztos?-húztam fel szemöldököm.
-Aha.-és elkezdett húzni.
Ismét kivártuk a sort és felültünk. Sandeul átkarolt.Éreztem pillantás így én is ránéztem.De ő hirtelen elfordította a fejét.Néztem még egy kicsit,majd én is elfordítottam.Az egész út nagyon unalmas volt.Nem is beszélgettünk meg semmi.
Nagyon sok mindent kipróbáltunk,már este felé járt így haza indultunk.
-Tetszett?-törte meg a csendet.
-Nagyon tetszett,köszönöm,hogy elhoztál.-öleltem meg.
-Szívesen,kérhetek valamit?-nézett perverz mosollyal.
-Nem.nevettem.-Persze butus,mond.
-Kapok egy puszit?
-Hát megérdemled?-mosolyogtam.
-Meg ám!-vágta rá egyből.
-Akkor jó.-és csücsőrítettem felé,hogy agyjak egy puszit arcára.De hirtelen megfogta oldalam és ajkaimra tapadt.
Kikerekedett szemekkel néztem rá.Fogalmam sem volt,hogy mi van.Végül észbe kaptam és visszacsókoltam.
-Szeretlek!-mondta mikor elváltunk egymástól.-M-mit mondtál?-dadogtam.
-Már mikor először megláttalak meg dobbant itt bent valami...ami később átalakult szerelemmé.-mutatott a szívére.
-Én,én is szeretlek..de csak mint egy nagyon jó barátot.-hajtottam le a fejemet.
-Akkor miért csókoltál vissza?-húzta fel szemöldökét.
-Nem tudom....
-Mi másért ha te nem ugyan úgy érzel mint én?
-Nem tudom mi van a szívemmel,most nagyon hevesen ver és...-halkultam el.
-Leszel a barátnőm?-tette fel a ,,nagy,, kérdést.
-Sandeul..én-nem fejeztem be a mondatot mert elgondolkodtam.
