Nem tudtam mit válaszoljak neki.Nagyon szeretem,de nem szerelemből.Fogalmam sincsen most mit tegyek.....Végül csak bólogattam annak jeléül,hogy bele egyeztem.
Sandeul hirtelen ugrálni kezdett.Majd felkapott a levegőbe és megpörgetett.
-Nyugi Sandeul-nevettem.
-De nagyon boldog vagyok!-tett le majd megölelt.
-Pabo-viszonoztam ölelését.
-Na akkor most induljunk haza és mondjuk el a srácoknak.-nagyon boldog volt.
-Rendben.-és elindultunk haza felé kézen fogva.
Még 10 percet mentünk és otthon is voltunk.Levettük a cipőinket és a nappaliba indultunk,mert onnan hallottuk a hangokat.
-Hali!-kiabál be újdonsült barátom.
-Sziasztok-mondták egyszerre.
Kivéve JinYoung.Ő ahogy észre vettem csak a kezünket nézte.
-Nagy hírem van gyerekek.-ültünk le a kanapéra.
-Na kíváncsian várjuk.-nevetett az öcsém.
-Na szóval az van,hogy én és SangMi járunk.-mosolygott ezerrel.
-Mi??-kérdezte mindenki,meglepet arcal.
-Jól hallottátok,járunk!!-kiabált ismét.
-Yaa nem lehetne egy kicsit csöndesebben?? Megfájdul a fejem.-fogta a fejét JinYoung.
-Neked meg mi bajod??Örülnöd kéne!-ment oda hozzá CNU.
-Minek kéne örülnöm??-húzta fel szemöldökét.
-Hát,hogy az egyik legjobb barátod boldog!
-Haha....mellette?-mutatott rám.-Sok sikert haver.-indult felfelé a szobájába.
-Hé!-kiáltott utána Sandeul,de szerintem elment a füle mellett.-Mindjárt utána megyek és megverem!-jelentette ki.
-Ugyan Sandeul ne keménykedj.-nevetett Baro.
-Nem hiszed??-húzta fel szemöldökét.De azért ő is nevetett.
-Nem ám.-folytatta a nevetést.
-Mókásak vagytok srácok...de nekem ebből elegem van!Most beszélek JinYoungal és megkérdezem,hogy mi a rák baja van!-és elindultam felfelé a lépcsőn.
Bekopogtam a szobájába és mikor hallottam,hogy ,,gyere,, benyitottam.Láttam rajta,hogy meglepődött.
-Mi van már??-nézett ki az ablakon.
Becsuktam az ajtót és neki dőltem.
-Most már igazán kíváncsi vagyok arra,hogy mi bajod van velem!-mondtam nyugodtan.
-Semmi.-mondta unottan.
-Ne akarj felhúzni,így is már nagyon elegem van belőled!-most már elkezdtem kicsit kiabálni.
-Kérdezhetek valamit?De őszintén válaszolj!-most már engem nézett.
-Kérdezz.-na erre kíváncsi vagyok.
-Szereted??-néz szemeimbe.
-Mi??
-Szereted??-húzta fel szemöldökét.
-Hát...őm....Mit érdekel??
-Csak kérdeztem.-nézett ki újra az ablakon.
-Jó,szeretem!De nem értem mért kérdezel hülyeségeket.Akkor össze sem jöttem volna vele ha nem szeretném.
-Jó....kérlek ki mennél?-mutatott az ajtó felé.
-Rendben.-nem értettem,nagyon furán nézett ki.De kimentem.
~JinYoung pov~
Mikor megláttam,hogy SungMi kézen fogva lép be a szobába Sandeulal a szívem majdnem szétroppant annyira elkezdett fájni.
Már egy ideje rájöttem,hogy én szerelmes vagyok ebbe a lányba.De ezt nem mondhatom meg neki hisz utál.
Mikor beszélgetünk,és ott van valaki akkor mindig úgy érzem,hogy bele kell kötnöm,vagy nincsen kedvem hozzá kedvesnek lenni.
Nem értem miért de valamiért muszáj vagyok így viselkedni vele.Lehet a tudad,hogy utál.Igen biztos az hibája.
Nem bírtam hallgatni a nyálas beszédüket így felmentem a szobámba.
De SuangMi utánam jött és elkezdett faggatni.Nem bírtam ki és muszáj voltam tudatosulni vele,hogy tényleg szereti.Mert a kérdésemre igent mondott.
Éreztem,hogy mingyárt elsírom magam.De előtte nem szabad.És ráadásul én sírni??Ezer éve volt,hogy én sírtam.
Kikültem a szobámból és ráhajtottam fejem térdemre.Szerencsére eltudtam fojtani.De szomorú voltam,nem akartam,hogy együtt legyenek.Végül is nem tehetek semmit,fel kell dolgoznom,valahogy...........
Kimentem az erkélyemre. Neki dőltem a korlátnak és néztem ki a fejemből.Nem tudtam másra gondolni csak a kapcsolatukra.
-A-az ott JinYoung!!-hallom lentről a kiabálást.
Lenézek,hogy megnézzem ki az és két lány állt lent.
-Hali-mosolygok és integetek.
-Köszönt nekünk.-ugrándoznak.-Sziaaa-kiabálják vissza.
-Ti,hogy kerültetek ide??
-Mi imádjuk a B1A4-et,gyere le kérlek.-könyörögnek.
-Nem lehet,sziasztok.-és vissza megyek a szobába.
Az egyik lány igen csinos volt.Nem JinYoung ne beszélj hülyeségeket.Ő egy fan és kész.
Ledőltem az ágyra és bealudtam.
~SangMi pov~
Miután kiküldött lementem és mondtam az öcsémnek,hogy ma otthon alszok.Már is rávágta,hogy ő is velem alszik.Majd jött Sandeul is.De aztán mondtam neki,hogy elég lesz csak Gongi.
Mikor kiléptem a házból láttam,hogy két lány kiabál fel az erkélyre.Felnéztem és JinYoungal beszélgettek.
Mondtam az öcsémnek várjunk még egy kicsit míg elmennek.
Szerencsénkre JinYoung gyorsan lerázta őket,és egyszer csak a lányok már el is tűntek.
Átmentünk az én házamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése